Semmi hatalmat nekem! - Pacsika Rudolf kiállítása

2018. április 26 - május 18.

Hidegszoba Stúdió

Budapest, Dob utca 24, 1072
Megnyitó: 2018. április 25-én, szerdán 18.00 órától

Fecó

Ennek a munkának az alapja egy gyermekkori élményem. Fecó édesanyám bátyja volt, aki egy viharsarki tanyán élt nagymamámmal. Noha sokszor meglátogattuk őket, nagybátyámmal szinte alig beszélgettünk. Mogorva, lenézett ember volt, aki sokat ivott, amúgy ő is elkényeztetett városi kölykökként könyvelt el minket.

Azt tudtam róla, hogy művésznek készült valamikor, de az ötvenes évek szörnyű megpróbáltatásairól a család sohase beszélt nekem, aminek során a tehetős gazdálkodó család életét és vagyonát tönkre tették, az egyébként művelt gyerekek tovább tanulását megakadályozták. Csak utólag rekonstruáltam magamban, hogy a forradalom során a Kispesten élő Fecót valami másokkal soha meg nem osztott trauma érhette. A faluba hazatérését követően felhagyott minden ambíciójával és maradék tanyájukon élte le hátra lévő életét, ahol gazdag művészeti könyvtárát olvasgattam folyton. Nem volt olyan „ügyes”, mint sokan mások – főleg édesapám - akik sikeresen részt vettek a rendszerben. Sőt, valami fajta passzív rezisztencia keretében tudatosan ellenállt. Nem volt hajlandó például – a falusi lakosság túlnyomó részével ellentétben - belépni a téeszbe. A szemembe sokáig ő volt az a sors és etalon, aki tökéletesen elutasított egy politikai rendszert.

Fecó egyszer rajzversenyre hívott. Ehhez elővette az apám által a számukra vásárolt táskarádió eleméből a szénrudat és azzal rajzoltunk. Úgy emlékszem, ő volt a jobb.

A szénrúd használatában megragadott a szükségből adódó kreativitásnak az az elemi gesztusa, ahogy a rajzeszközt a semmiből, lazán, a maga természetes mozdulatával kapta elő. A felismerés óta - hogy a grafit is vezeti az áramot - nekem egy kicsit minden egyes rajz akár kapcsolási rajzként is működhetne és minden egyes technológiai rendszer egyben metaforikusan értelmezést is fölkínál.

Izgalmas, hogy nem válik el egymástól maga a dolog, a valóság és a látvány és a tartalom.

Fecó bátyám tizennyolc éves kori képe egy szobrával, a Viharsarok képe, a tanya, a rádióból az az ellenállásnak hívott kis alkatrész, amit az alternatív kultúrában sokak politikai értelemmel jelvényként tűztek az ingükre Kelet-Európában; a gémeskút, ami üzenetközvetítésre is használható volt – ezek a képek keverednek bennem egy olyan rajzzá, amiben valódi grafitot használok vezetékként, illetve grafit-bázisú folyadékkal rajzolok.

Ábrahám és Izsák

Ez a grafika egy gyerekkori inspirációra épülő rajzsorozat egyik darabja. Az egykor művésznek készülő, de aztán nehéz körülmények között élő nagybátyám – jobb híján – egy rádió elemének szénrúdját használta rajzoláshoz. A felismerés óta, miszerint egy rajz grafitja is vezethetné az áramot, netán még az energia előállításban is részt vehet – egyes rajzokat kapcsolási rajzként, sőt mechanikaként is el tudok képzelni. És mivel egyes technológiai szerkezeteket metaforikusan is tudok értelmezni, ebben az esetben nem válik szét az anyag, szerkezet, a tartalom és a forma.

Például az elektromos csengő esetén a mechanikai tehetetlenségtől bezáródó áramkör egy olyan elektromos mágnest hoz működésbe, ami által az árammal együtt a mágneses kapcsolat újra megszakad, hogy aztán újra létrejöjjön a tehetetlenségből adódó áramkör.

Ez az ördögi kör emlékeztetett egy régen olvasott, az ószövetségi egyik fontos pillanatáról szóló Radnóti Sándor írásra, amikor Ábrahám késének pengéje Izsák testét érinti.

A történet szerint az isteni parancs a megaggott Ábrahámot egyetlen utódja feláldozására szólítja fel. E parancs keresztezi az ígéretet, miszerint Ábrahám leszármazottaiból lesz majd Isten népe. Azonban aminthogy végrehajtaná ura akaratát, az angyal lefogja a karját. Ebbe a pillanatba sűrűsödik a hitének próbája és az a feloldozás, ami nem történik meg rendíthetetlen elszántsága nélkül.

E rajzban grafit alapú, elektromos áramot vezető festéket használtam, felidézve az említett kapcsolási rajzot: a penge és Izsák testének érintkezésével zárul az az áramkör, ami reaktiválja az Ábrahám kezét mágnesként visszarántó angyal kezét. Ábrahám rendíthetetlen hite és cselekedete nélkül nem valósul meg a feloldozás – az angyal visszarántja a kezét.

Ez az az állapot, ördögi kört és feszültséget is magában rejtő pillanat, amit a kiállításom magjának tekintek, ami a többi alkotásomnak is egy fajta alapja. Dolgok, folyamatok, amikből nincs kimozdulás, mert a megoldás irányába tett lépés egyúttal az újrakezdést is jelenti, egyfajta tehetetlenségi spirált.

Surviving - Reviving

rekonstruált ceruza - a szétfaragott ceruza forgácsai összeragasztva